Az egyedülálló nő az a személy, akiről mindenkinek megvan a véleménye. Sőt, tovább megyek, az egyedülálló nő az a személy, akiről mindenkinek megvan a maga véleménye, amit el is mondd. Ha kell, ha nem. Főleg ha nem kell.
Döbbenetes, mennyire udvariatlanná válnak az emberek mikor kiderül, hogy egyedülálló vagy. Onnantól rögtön közkincs a magánéleted, a méhed, a pénztárcád, a szexuális szokásaid, a lakhatási körülményeid és még sokáig sorolhatnám. Majdhogynem ismeretlen emberek vájkálnak nap mint nap egyedülálló nők magánéletében csupán csak azért, mert azt hiszik megtehetik. Ez biztos valami társadalmi izé, szerintem már szociológiai tanulmányok is keringenek róla a nagyvilágban.
Teljesen természetesen kérdeznek rá olyan dolgokra, amikhez semmi közük. Miért nincs férjed, ha volt miért váltál el, miért nincs gyereked, hogy tudsz megélni egy fizuból és hogy próbálsz véget vetni ennek az áldatlan állapotnak? A kedvencem, mikor olyanok mondják meg a tutit, akik jó húsz éve randiztak utoljára. Az ember lánya meg fogát összeszorítva igyekszik kulturált és okos válaszokat adni az összes idióta kérdésre, ami egy percen belül rázúdul.
Néha eljátszom a gondolattal mi lenne, ha őszintén felelnék. Szerintem mondjuk semmi, legfeljebb kicsivel kevesebben kedvelnének.
Ha már itt vagyok most megteszem. Végülis ma szar napom van, ez már simán belefér.
Lássuk a tipikus kérdéseket:
– Hogyhogy nincs párod? Pedig egész jól nézel ki.
Ott a pont vazze! Egyértelmű, hogy csak a ronda nők nem kelnek el. Nem is értem eddig miért nem jöttem rá magamtól. Biztos azért, mert idáig nem tudtam milyen rohadtul kívánatos darab vagyok. Megyek is gyorsan felszedni valakit. Kösz, hogy szóltál.
– Biztos mindent megteszel azért, hogy párra találj?
Most, hogy így telibe rákérdeztél hát rendesen szembesültem saját magammal. Igazad van, nem teszek meg mindent. Rohangálhatnék például FÉRJET KERESEK táblával a Nagykörúton. Az biztos eredményesebb lenne, mint amit most csinálok.
– Eljársz egyáltalán valahova? Sose mozdulsz ki otthonról. Mikor mentél el utoljára egy szórakozóhelyre például?
Ez most komoly? Ha épp tudni akarod egy éve. Tudom, hogy fura, de negyven felett már nem akarok diszkókirálynő lenni. Bocsi! Feltételezem az sem tesz jót, hogy hajnal egykor, mikor a bulik újabban elkezdődnek én már szívem szerint hazafelé osonnék az ágyikómba. Tudod ez a pesti éjszaka már nem vénnek való vidék. Elég az évente egyszer is.
– Miért nincs gyereked? Nem is értem, egy nő hogy képes gyerek nélkül élni.
Tudod azért nincs gyerekem, mert nem lehet. A méhem egyszerűen alkalmatlan arra, hogy otthont adjon a legnagyobb csodának, amit csak el lehet képzelni. Ennyike. A többi egyedülálló barátnőm mondjuk nem ilyen szerencsés. Ők teljesen egészséges méhhel élik át ezt az egészet. Naponta szembesülnek a ténnyel, hogy nem lehetnek édesanyák csupán azért, mert a sors, a jóisten vagy egy elcseszett, felnőni képtelen pasi úgy akarta. Minden adott lenne hozzá, hogy megvalósítsák az álmot, amit húsz éves koruk óta minden este újra álmodnak, de mégsem tehetik. El tudod képzelni milyen érzés ez nekik? Szóval van még hülye kérdésed?
– Hogy tudsz kijönni egy fizetésből?
A fizupapírom is látni akarod? Mellé dobjam még a csekkeimet is? Csak, hogy pontosan tudd mennyiből élek. Van esetleg pár jó tanácsod is? A saját éhezési stratégiám múlt hónapban csődöt mondott, szóval jól jönne.
– Miért nem mész el fodrászhoz? A kabátod is három éves, meg ez a borzalmas, olcsó cipő. Szörnyű! Így sosem fogsz elkelni.
Azért cseszd meg, mert nem vagyok Carrie Bradshaw. A valódi egyedülálló nőnek a lakása akkora, mint az ő gardróbja és életében nem lesz annyi cipője, mint neki egy epizód alatt. Bocsi, hogy kiábrándítalak, de ez itt a valóság nem egy elcseszett szappanopera. Sorryka!
– Miért nem jársz szoknyában? Miért nem hordasz színes, virágos, kivágott, kacér, világos stb. ruhákat inkább?
Azért, mert nekem ezek tetszenek. Hidd el, ennyi idősen már kialakult a saját ízlésem és nincs szükségem önkéntes stylistokra. Nem hiszem, hogy pink, hasig kivágott pólóban és miniszoknyában venne csak észre a nagy ő.
– Biztos azért nincs pasid, mert túl magasak az igényeid.
Tök igazad van. Micsoda képtelenség már olyan társra vágyni, aki szeret, megbecsül, kedvesen szól hozzám, tud írni meg olvasni és néha még a házimunkába is besegít. Jó, néha ki is mozdul velem valahova, de ez már tényleg opcionális. Valóban sok ez így egyszerre! Még jó, hogy ti házas nők igénytelenek vagytok. Mert a logikádat követve neked ugyebár ezért van férjed.
– Csakis te tehetsz róla, hogy egyedül vagy. Mert örökké negatív vagy és nem akarod eléggé. Ha igazán akarnád már rég bevonzottad volna a párod.
Adjatok egy kanalat! Tökön akarom szúrni magam!
Ne legyünk igazságtalanok, a férfiak még ennél is keményebben nyomják!
– Tudod, hogy imádlak! Bármit megtennék érted! Miért nem adsz egy esélyt legalább?
– Jó, legyen. Menjünk el valahova a hét végén. Mit szólnál egy sétához vagy egy mozihoz?
– Bocsi, a hét vége nem jó. Meccs van a tévében, tudod, a VB. Nem lehetne inkább jövő hónapban?
De, persze, akár évekig is várok rád, mint valami elcseszett Szolvejg. Mi lenne, ha nem is imádnál ennyire???
– Azért vagy egyedül, mert észre sem veszed a férfiakat. Én is hetek óta próbálok közel kerülni hozzád, te meg rám se bagózol. Ezek után mit vársz?
Drága Béla! Biztos, hogy azért nem ugrottam idáig a nyakadba, mert béna, lelki fejlődésében megrekedt, idióta posvány vagyok?
– Tudod mi kéne neked kisanyám? Egy jó szex! Az, hogy valaki heresérvig keféljen. Rögtön jobb kedved lenne.
Baszki, erre nem is gondoltam. Én meg érzelmeket akarok. Tiszta gáz! Fő, hogy nem tárgyiasítod a nőket Gerzsonkám! Csak így tovább, biztos veled is boldog lesz még valaki.
– Hülyék a férfiak, ne is törődj velük! Ha nekem ilyen feleségem lenne, sose néznék más nőre!
Köszönöm a bókot. A mostani feleséged nevében is.
– Nem értem miért kell ennyit problémáznod! Attól, hogy nős vagyok, még nagyon jól érezhetnénk magunkat együtt. Lépjünk le gyorsan, úgyis szar a buli. Ugorjunk fel hozzád, hidd el, nem fogod megbánni.
Ne izzgass, te csődör! Már attól vihar van a bugyimban, hogy elképzelem. Csak te meg én… és a feleséged, aki legalább háromszor hívna fel közben, hogy merre jársz, mikor érsz haza és be tudsz –e ugrani hazafelé egy kiló kenyérért. Ahhhh… kész mámor! Egyértelmű, hogy minden nő szerető akar lenni nem?
Tudom, hogy az emberek nagy része nem bunkó, csak tapintatlan. A legtöbbjüknek fel sem tűnik mennyire gáz amit csinál. Nem is akarok intenzív népnevelésbe kezdeni, csak annyit szeretnék, ha páran elgondolkodnának mielőtt kérdeznek. Nem szégyen az, hosszútávon meg kimondottan előnyös. Én úgy gondolom, hogy fekvő ellenfélbe nem illik belerúgni. Még akkor sem ha szar napom volt, beszólt a főnököm, híztam öt kilót vagy pokróc volt reggel a házastársam. Attól, hogy valaki nem úgy éli az életét mint mi, még nem biztos, hogy hülye. Azt hiszem ha mind eljutnánk idáig, kicsit jobb hely lenne a világ.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: