Mai hír: egy meleg fiút csúnyán átvert a leendő főbérlője. Hiába az előzetes megállapodás, hiába a kezdeti szimpátia, a bérbeadó pillanatok alatt kitáncolt a kötelékből mikor meglátta a leendő bérlő élettársát. A férfi ugyanis a szerelmével költözött volna a lakásba. A szerelmével, aki történetesen szintén férfi. Ennyi. Ha az élettárs nő lenne persze semmi gond, nade így? Hát hova lesz a világ?
Nagy barom ez a főbérlő vágták rá kommentben sokan a hír alatt, nem tudja, hogy ebből csak a baja lesz? Minek mondta ki ilyen nyíltan. Miért nem talált ki valami más indokot? A srác majd jön a személyiségi jogaival, meg a negatív diszkriminációval, a bérbeadó meg magyarázhatja a bizonyítványát a bíróság előtt. Több évig, ismerve a polgári peres időszámítást.
Szerintem is nagy barom ez a bérbeadó. Na nem azért, mert nem volt esze jobb kifogást találni, hanem azért, mert elutasít egy minden szempontból tökéletes bérlőt ilyen jelentéktelen apróság miatt. Nem mindegy már neki, hogy kivel él az albérlő? Én max akkor kötnék bele egy leendő bérlőjelöltbe, ha egy kecske lenne az élettársa. Jó, én laza vagyok mint a rigalánc, néha már azon is csodálkozom, hogy nem esem szét. Ahogy ismerem magam a kecske is csak azért zavarna, mert tönkreteszi a parkettát. Merthogy nálam ez nem téma.
Mondjuk annak én sem örülnék, ha a bérlőm kopasz, tetovált neonáci lenne. Vagy frissen szabadult gyilkos. És ez csak az a két dolog, ami elsőre eszembe jut. Mert személyiségi jogaim nekem is vannak, akárcsak az említett bérbeadónak, amibe az is beletartozik, hogy annak adom ki a lakásom, akinek én akarom. És most elérkeztünk a történet legfontosabb kérdéséhez. Kinek fontosabbak a személyiségi jogai egy ilyen helyzetben? Ki a fontosabb mondjuk ebben a konkrét helyzetben?
Mi van akkor, ha a bérbeadó nem egy homofób balfék, csak egy átlagember, aki nem akar feszkót. Mert mondjuk előre tudja, hogy a szomszédban lakó nem túl intelligens, de rohadtul ráérő alkesz úgyis percenként beleköt majd a párocskába, mert ő ténylegesen homofób. Akárcsak a minden lében kanál gondnok meg a házbizalmi. Mi van, ha ő már azt is tudja, hogy ezt a két férfit is ugyanúgy kikészítik majd, mint az előző kutyás párt, meg a kisgyerekeseket, akik fél éve laktak nála. Mi van, ha ő már alapból tudja, hogy a lakók nem lazák és befogadóak, nem nyitottak a másságra. Mi van, ha ő már most tudja, hogy ez a pár is elmenekül pár hónapon belül, mint az előzőek. Azzal meg újra csak a gond lesz.
Félreértések elkerülése végett: egyáltalán nem értek egyet a bérbeadóval. Azt viszont elismerem, hogy ő is ugyanolyan ember, mint akármelyikünk, ergo neki is joga van azt tenni egy ilyen helyzetben amit akar.
Mindenkinek joga van a szabad véleményalkotásra, még akkor is, ha az ő véleménye mondjuk kicsit (hogy is mondjam) fura az én szemszögemből. Ez van, az élet már csak ilyen.
Én úgy gondolom, a legnagyobb gond ebben az egész ügyben az álszent szemforgatás. Vessenek a mókusok elé, de az összes probléma elkerülhető lett volna azzal, ha a bérbeadó őszintén megírhatja, hogy kizárólag heteroszexuális, gyermektelen, háziállatmentes párnak adja ki a lakását vagy egyedülálló hölgynek. Ennyi. Mert úgyis így lesz. Attól, hogy nem írhatja le őszintén, még bármikor alkalmazhatja a diszkriminációt. És a valóságban alkalmazza is, ezt mindannyian tudjuk.
Olyan ez, mint az álláshirdetés. Ott sem írhatja le a cégvezető, hogy harmincöt alatti férfi kollégát keres, mert a cégnél 28 év az átlag korhatár, amit a 32 éves Béla, meg a 33 éves Jenő húznak fel ilyen magasra. Mindenki tudja, hogy egy 42 éves hölgy is ugyanolyan jól le tudna programozni bármit, vagy meg tudna szerelni egy Skoda Octavia combit, de ha a kollégák nem akarnak kolleginát, akkor úgyis pasit fognak fölvenni. Még akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Bocsánat! Roma gyerekek, mert nem cigányozunk, az ugyanis sértő az említett népcsoportnak. Mármint annak a népcsoportnak, akik egymás közt továbbra is cigánynak nevezik magukat, mert az ő népüket évszázadok óta így hívják. Azon sem akad ki senki, hogy a kínaiakat kínainak, a svédeket meg svédnek hívjuk, de ha egy cigány embert cigány embernek és nem roma férfinak hívunk az már főben járó bűn.
Elismétlem, semmilyen formában nem támogatom a diszkriminációt, még a „pozitív diszkriminációt” sem. Nem értem ugyanis, hogy Charlesnak miért van sokkal több kiváltsága, mint a szomszéd Karesznak csupán azért, mert az ő anyukáját II. Erzsébetnek hívják és nem Szabó Erzsébetnek, mint a Kareszét. De ez van, az emberek már csak ilyenek.
És ez a lényeg. Az emberek akkor is ilyenek, ha törvényileg tiltjuk nekik. Az a bérbeadó, aki nem akarja homoszexuális párnak kiadni az albérletét akkor sem fogja nekik kiadni, ha tudja, hogy ez büntethető. Legfeljebb máskor sokkal alaposabban kikérdezi a jelölteket és a végén majd véletlenül mást választ. Akárcsak az ügyvezető igazgató, aki státusszimbólumot keres és nem titkárnőt. A kávéját a dögös Barbika is ugyanúgy le tudja főzni, mint a sokkal tapasztaltabb ötven éves Marcsi, de a leendő partnereket sokkal könnyebben fűzi be a Barbi, ha tetszik ha nem. Parasztul hangzik, de így van. Az, aki ennyire egyszerűen gondolkodik az élet dolgaitól nem fog parancsszóra megváltozni. Azok meg, akik nem így gondolkodnak azok parancs nélkül is tojnak majd az olyan jelentéktelen dolgokra, mint a titkárnő mellbősége és életkora, valamint a bérlő magánélete. Csak ha ezt nyíltan beismerhetik, Marcsinak és az említett bérlőnek sokkal könnyebb lesz az élete és nem teszik ki magukat egy csomó fölösleges kellemetlenségnek, amit őszinteséggel bármikor elkerülhetnénk.
Van ugyanis rengeteg olyan munkáltató, aki szívesen alkalmaz negyven év fölötti vagy megváltozott munkaképességű alkalmazottat is, ha az illető sokkal jobban megfelel a munkára, mint egy huszonéves csinibaba. Sőt, olyan bérbeadó is akad, akinek az a fontos, hogy kedves, intelligens, pontosan fizető bérlőt találjon, nem az, hogy az illető megfeleljen az újabban divatos Nagy Magyar Családmodellnek. Az lenne a lényeg, hogy ezek az egyformán gondolkodó emberek egymásra találhassanak nem pedig az, hogy mindenképp annyira PC-k legyünk, hogy az már szinte fájdalmas.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: